Iskolánkról

Az intézmény 12718 m2 területen helyezkedik el a település központjában. Iskolánk eredeti, négy tantermes épületét 1968-ban adták át, 1978-ban kibővült egy újabb kétszintes, nyolc tantermes résszel 1988-ban sor került a fűtés korszerűsítésére, a tantermek helyi fűtését központi fűtésváltotta fel, amely olajjal történt. 1989-ben tornateremmel bővült az iskola, 1991 óta bitumenes sportpályával is rendelkezünk.

1994-ben az iskola a Herman Ottó nevet vette fel. 1997 óta a fűtés gázzal történik. 2002-ben került átadásra a legújabb bővítés első üteme, melyben egy ebédlő és egy tanterem található 2003-ban az iskola kertje elnyerte a Madárbarát kert címet is. Intézményünk tagja az ÖKO Iskola hálózatnak. 2005-ben nyertük el először az ökoiskola címet, 2011 óta pedig az örökös ökoiskola címet viseljük, mely keretein belül kiemelt figyelmet fordítunk tanulóink környezettudatos nevelésére.

Tanulói létszámunk 250-300 fő, így évfolyamainkon 1-2 osztály működik. Integrált formában ellátjuk a sajátos nevelési igényű tanulókat gyógypedagógusok közreműködésével. Tanulóink fejlesztését fejlesztő pedagógusok és iskolapszichológus is segítik. Általában több alsó és l felső tagozatos napközis csoportot működtetünk, így 5-6 napközis csoportban készülnek tanulóink a másnapi feladatokra.

Az iskola kertjét és udvarát az osztályok, a pedagógusok és szülők segítségével újítjuk fel és tartjuk rendben, s hagyomány az elsősök faültetése tanévkezdéskor. 2012-ben több lépcsőben végrehajtott felújítási időszak vette kezdetét. Ebben az évben az iskola teljes homlokzatának hőszigetelése során a külső nyílászárók teljes cseréjére került sor. 2016-ban és 2017-ben a tanulói mosdók, s 2017-ben a tornaterem felújítása is megtörtént.

Az épület megújulása mellett folyamatosan gyarapodik a pedagógiai munkát segítő eszközállományunk. 2017 decemberében nagy mennyiségű digitális eszközzel gyarapodtunk, mely után már minden tanteremre jutnak modern oktatási eszközök: számítógépek, projektorok, s egyre több terembe digitális tábla.

2022-ben Kresz pályával, 2023-ban gyakorlókerttel bővült udvarunk.

Kiemelt figyelmet fordítunk a nemzeti- és vallási ünnepek mellett a Madarak és fák napjának megünneplésére. Ilyenkor színes programokat kínálunk tanulóinknak a "Hagyományok napja" alkalmából.

Pedagógia hitvallásunk: "Két dolgot kell adni a gyerekeknek: gyökereket és szárnyakat" (Goethe)

Iskolánk névadója: Herman Ottó

Herman Ottó (1835. jún. 26. Breznóbánya – 1914. dec. 27. Bp.): természettudós, etnográfus, polihisztor, politikus. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba. Felesége Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónő. – A középiskolát Miskolcon, az evangélikus főgimnáziumban végezte, tanulmányai befejezése után géplakatos képesítést szerzett. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba; a bécsi politechnikumot apja halála miatt nem fejezte be. Hatévi dalmáciai katonai szolgálata után Kőszegen fényképészként dolgozott (1863-tól); megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg első írásai.

Ekkor főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott. 1875-ben került Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegéde lett (1875–1879). Elindította (1877) és szerkesztette a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája c. könyv, amelyben 314 pókfajtát írt le (ebből a tudományra nézve 36 új faj volt.). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Turinban többször is felkeresett (1887, 1892); Kossuth javaslatára Szeged országgyűlési képviselőjévé választották (1879). Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére (A phylloxera ügye Bp., 1877; A filoxera Bp., 1879), ismertette a külföldi védekezési módokat, s mivel felismerte, hogy a homokon nem pusztít a filoxéra, propagálta a homoki szőlőtermesztést.

Kiemelkedő szerepe volt az Állatvédő Egyesület megalapításában (1883). A tudományos madártan, az ornitológia megalapítója Magyarországon. A Természettudományi Társulat megbízásából egy madárélettel kapcsolatos könyvhöz adatgyűjtés céljából Skandináviába utazott (1888). Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot (1893; Madártani Intézet néven ma is működik), amelynek haláláig igazgatója volt. Az általa megindított Aquila (1894-től) c. folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma volt.

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából megírta hatalmas sikerű könyvét (A madarak káráról és hasznáról, 1901). A millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének rendezője (1896). Gyűjtötte a magyar „ősfoglalkozások” (halászat, pásztorkodás) népi szokásait és tárgyi emlékeit. Az 1885. évi Országos Kiállításon nagy sikert aratott halászati gyűjteménye. Továbbfejlesztett, s az Ezredévi Kiállításon (1896) bemutatott anyaga a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, majd a Néprajzi Múzeumba került. A Természettudományi Társulat megbízásából megírta A magyar halászat könyve c. kétkötetes monográfiáját.

A pásztorélet tárgykörében 1891-től végzett kutatásait kisebb-nagyobb tanulmányokban tette közzé, a hatalmas gyűjtött tárgyi anyagot kiállításokon mutatta be, de összefoglaló könyve megírására már nem maradt ideje. A 20. sz. elején a Magyar Mezőgazdasági Múzeum számára az ősfoglalkozások köréből akart gyűjteményt létrehozni, anyagából 1907-ben nyílt meg a kiállítás (a háborúk alatt a tárgyak nagy része elkallódott). Elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát. A miskolci ún. Bársony-házi leletekben (1891) az ősember eszközeit fedezte fel; ezzel a magyarországi ősrégészeti kutatások elindítója, a Bükk hegység ősrégészeti feltárásainak kezdeményezője.

Élete végén gyakran időzött gyermekkora színhelyén, Alsóhámorban, Pele-lak nevű üdülőjében, amely ma emlékháza. Támogatta Miskolc és Borsod Vármegye Múzeumának megalapítását, amely 1953-tól a nevét viseli. A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd elnöke (1892-től). A francia Becsületrend kitüntetettje (1900). Sírja Miskolcon a Hámori temetőben található (1965-től).