Az iskola



Vissza az elejére

A település földrajzi helyzete

Településünk Budapesttől kb. 15-20 km-re Dk-re fekszik a Pesti-síkságon. Pest megyében.Fiatal település: a jelenlegi helyén a múlt század 20-as, 30-as éveitől népesült be, de a Pakony név nagyobb múltra tekint vissza. A környéken több régészeti feltárás is bizonyítja, hogy a kő-, ill. bronzkorban is kedvelt lakóhely volt. A honfoglalás korában dús legelők, vizekben gazdag élőhelyek és erdőségek tarkították a tájat, kedvezett az állattenyésztésnek és a földművelésnek..

A falu környéke benépesült, valószínűleg apró, tanyaszerű települések jöttek létre .






Vissza az elejére

Az iskola rövid története és jelene

"Két dolgot kell adni a gyerekeknek: gyökereket és szárnyakat" (Goethe)

Az intézmény 12718 m2 területen helyezkedik el a település központjában. Iskolánk eredeti, négy tantermes épületét 1968-ban adták át, 1978-ban kibővült egy újabb kétszintes, nyolc tantermes résszel 1988-ban sor került a fűtés korszerűsítésére, a tantermek helyi fűtését központi fűtésváltotta fel, amely olajjal történt. 1989-ben tornateremmel bővült az iskola, 1991 óta bitumenes sportpályával is rendelkezünk. 1994-ben az iskola a Herman Ottó nevet vette fel.

1997 óta a fűtés gázzal történik. 2002-ben került átadásra a legújabb bővítés első üteme, melyben egy ebédlő és egy tanterem található 2003-ban az iskola kertje elnyerte a Madárbarát kert címet is. Intézményünk Örökös Ökoiskola, tagja az ÖKO Iskola hálózatnak.

Kiemelét figyelmet fordítunk a természettudományok oktatására, ennek érdekében 2022 óta természettudományi munkaközösség múködik.

Fenntarthatóságra nevelésre mindennapjaink során fokozottan figyelünk, 2022 ősze óta KRESZ pálya és gyakorlókert segíti ez irányú törekvéseinket.

Az iskola történetéről és törekvéseinkről a 2018-ban készült 50 éves jubileumi kiadványban bővebb információk találhatók, mely e weboldalon digitális változatban elérhető.


Vissza az elejére

Névadó

Herman Ottó (1835. jún. 26. Breznóbánya – 1914. dec. 27. Bp.): természettudós, etnográfus, polihisztor, politikus. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba. Felesége Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónő. – A középiskolát Miskolcon, az evangélikus főgimnáziumban végezte, tanulmányai befejezése után géplakatos képesítést szerzett. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba; a bécsi politechnikumot apja halála miatt nem fejezte be. Hatévi dalmáciai katonai szolgálata után Kőszegen fényképészként dolgozott (1863-tól); megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg első írásai.

Ekkor főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott. 1875-ben került Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegéde lett (1875–1879). Elindította (1877) és szerkesztette a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája c. könyv, amelyben 314 pókfajtát írt le (ebből a tudományra nézve 36 új faj volt.). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Turinban többször is felkeresett (1887, 1892); Kossuth javaslatára Szeged országgyűlési képviselőjévé választották (1879). Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére (A phylloxera ügye Bp., 1877; A filoxera Bp., 1879), ismertette a külföldi védekezési módokat, s mivel felismerte, hogy a homokon nem pusztít a filoxéra, propagálta a homoki szőlőtermesztést.

Kiemelkedő szerepe volt az Állatvédő Egyesület megalapításában (1883). A tudományos madártan, az ornitológia megalapítója Magyarországon. A Természettudományi Társulat megbízásából egy madárélettel kapcsolatos könyvhöz adatgyűjtés céljából Skandináviába utazott (1888). Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot (1893; Madártani Intézet néven ma is működik), amelynek haláláig igazgatója volt. Az általa megindított Aquila (1894-től) c. folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma volt.

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából megírta hatalmas sikerű könyvét (A madarak káráról és hasznáról, 1901). A millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének rendezője (1896). Gyűjtötte a magyar „ősfoglalkozások” (halászat, pásztorkodás) népi szokásait és tárgyi emlékeit. Az 1885. évi Országos Kiállításon nagy sikert aratott halászati gyűjteménye. Továbbfejlesztett, s az Ezredévi Kiállításon (1896) bemutatott anyaga a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, majd a Néprajzi Múzeumba került. A Természettudományi Társulat megbízásából megírta A magyar halászat könyve c. kétkötetes monográfiáját.

A pásztorélet tárgykörében 1891-től végzett kutatásait kisebb-nagyobb tanulmányokban tette közzé, a hatalmas gyűjtött tárgyi anyagot kiállításokon mutatta be, de összefoglaló könyve megírására már nem maradt ideje. A 20. sz. elején a Magyar Mezőgazdasági Múzeum számára az ősfoglalkozások köréből akart gyűjteményt létrehozni, anyagából 1907-ben nyílt meg a kiállítás (a háborúk alatt a tárgyak nagy része elkallódott). Elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát. A miskolci ún. Bársony-házi leletekben (1891) az ősember eszközeit fedezte fel; ezzel a magyarországi ősrégészeti kutatások elindítója, a Bükk hegység ősrégészeti feltárásainak kezdeményezője.

Élete végén gyakran időzött gyermekkora színhelyén, Alsóhámorban, Pele-lak nevű üdülőjében, amely ma emlékháza. Támogatta Miskolc és Borsod Vármegye Múzeumának megalapítását, amely 1953-tól a nevét viseli. A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd elnöke (1892-től). A francia Becsületrend kitüntetettje (1900). Sírja Miskolcon a Hámori temetőben található (1965-től).

Vissza az elejére

Alapítvány

Alapítványunk neve: EGYENLŐ ESÉLYT KÖZALAPÍTVÁNY

Az alapítvány tevékenysége: Az Egyenlő Esélyt Közalapítványt Felsőpakony Község Önkormányzatának Képviselőtestülete hozta létre 1997-ben a számítástechnika-informatika oktatásának korszerűsítése, az idegen nyelv oktatásának támogatása, valamint az iskolai tehetséggondozás keretében a kiemelkedő képességű tanulók támogatása érdekében.

Alapítása óta minden tanév végén átadja: A díjak odaítéléséről a nevelőtestület javaslata alapján a kuratórium dönt.

Tevékenysége során részt vett több tanterem tanulói bútorzatának cseréjében, megvalósította az iskolai kamera rendszer kiépítését, s folyamatosan segíti az iskolai taneszköz készlet színesítésének megvalósítását, informatikai eszközök beszerzését.
Az alapítvány által az utóbbi években végrehajtott beruházások:

Kérjük a kedves szülőket, szponzorokat, hogy támogassák alapítványunkat oktatási környezetünk fejlesztése érdekében!

Vissza az elejére

2018-as (50 éves) jubileumi kiadvány


Vissza az elejére

Kapcsolat

Cím: 2363 Felsőpakony, Iskola utca 20.

E-mail: iskola@felsopakony.hu

Telefon: 06 (29) 517-080

Vissza az elejére